Sex, drugs, gods & rock n roll kritikak

ISTEN HALOTT, A PUNKOK MÉG ÉLNEK

Rusz Péter - jatekter.ro

IFESZT, Csíkszereda, 2014. október 23.
Csak közben beköltöztek a színházba. Régóta sejtem, hogy a punk korántsem (csak) zenei műfaj. Az igazi punk a színházban születik, mint például az Aradi Kamaraszínház IFESZT-en bemutatott produkciója, amely minden ízében punkszínház. (Saját szememmel láttam, ahogy a mellettem ülő polgár kipukkadt.) És kutyanehéz a látottak színvonalához mérten mondanom bármit, úgy, hogy azzal hozzátegyek, és ne elvegyek belőle.
Sorban a negyedik monodrámára beülve, már félelem és reszketés lesz úrrá rajtunk, hogy itt most megint sok lesz a szöveg, noch dazu a plakát apróbetűs része is előrebocsájtja: Sok szöveg, kevés zene, semmi tánc egy ülésben. 75%-ban Tapasztó Ernő rendezése. “Na, ebből aztán semmit nem veszünk észre, az utóbbit leszámítva, mert azt észrevesszük. Eric Bogosian kortárs amerikai szerző drámájából – amit Fekete Réka először fordított magyarra – és Saramago Káinjából tapasztott darab arról szól, amiről az antik színház: az istent játszó emberről, az embert játszó istenről.
Van tehát egy Mindenható, foglalkozására nézve humánerőforrás-menedzser, a fülén headsettel, aki forgószékben ülve telefonoz a menedzser-asszisztenseivel, az angyalokkal, és fiatal szobrászlánnyal csalja a feleségét, pedig gyerekük is van, úgy hívják: Ádámka. Ő az Úr – deréktól lefelé. A szék pördül, a karakterek tökéletes ritmusban változnak, attól függően, hogy Harsányi Attila épp milyen szemüveget visel. Elég kapitalistát. És ki a kapitalizmus istene? Igen, a profit, az az istene neki. Úgyhogy vegye szépen mindenki a Halleluját, mert a bevétel 0,01%-át nemesen ajánlja fel az amazonaszi indiánoknak a karitatív-drogos rockisten, merthogy ő is van, tűri is fel a porokat az orrba becsülettel, hadd jöjjön az ihlet.
És van a überlaza Káin, az erőcsávó, aki úgy remixeli a nyelvi regisztereket, a bibliait az argóval, hogy leesel a székről, az örök tagadás szelleme még soha nem volt ilyen vicces a magyar színháztörténetben. A rapper Káin folyton a bosszúálló Nagy Főnök igazságtalan játszadozásain pörög, aki ha unatkozik, csak ráküld egy földrengést az emberiségre, vagy egymásba ütköztet két gyorsvonatot.
És van Noé. Nála ér csúcsra a színészi játék, az ő figurája kenterbe veri Besenyő Pista bácsit, visítva csapkodom a térdemet a nem tipikusan zöld-aktivista Noén, akin urrá lett a neurotikus depresszió, aminek folytán számára az egész világ, úgy ahogy van, halastól, óceánostól merő dekadencia és pusztulás. Szar és húgy.
És van kőkemény morális állásfoglalás. A pénzre váltott vallásosság, a bigott képmutatás leleplezése ez, a hit vámszedőire elemi erővel mért büntetés. A Sex, drugs, gods and rock n’ roll radikális stand-up tragedy, ahol a zajos tombolást néma csend követi.

Újrarendezve

24. THEALTER Fesztivál, Szeged
2014.07.24. – Jászay Tamás, revizor online

"Egy másik ismerős történetet tör szét, ráz össze és mesél újra az Aradi Kamaraszínház, a Bakelit Multi Art Center és a szegedi MASZK Egyesület ősbemutatója. A sex, drugs, gods & rock’n’roll című, Eric Bogosianból és José Saramagóból kikevert elegy a Bibliát tölti újra. A mikrofonnal felszerelt forgószékben ülő Harsányi Attila néhányat fordul és a topmenedzser Istentől máris a mély depresszióban sínylődő Noéig jut, aztán a fejhangon sivító laza Káintól a drogos múltjára legbüszkébb rocksztárig kerül. Egyszerre távolítja el és hozza érthető közelségbe a már-már unásig ismertet, bravúrosan és fölényesen játszadozva a mi lenne, ha kérdésével."

bibliai mélységeket lerappelni

nyemcsok éva eső - Thealter Fesztivál, Szeged, fesztivál blogger

harsányi attila már biztosan unja, hogy a 2008-as rudolf hess-szel példálózom, de abban darabban láttam először, és azzal a darabbal nálam nagyon magasra tette a lécet.
éppen ezért, az előadása előtti áhítatos csendben, amikor még csak mi, fotósok ülünk bent a nézőtéren, mindig óhatatlanul eszembe jut: na, azt vajon képes-e megugrani? és mindig drukkolok neki, hogy a végén a válasz igen legyen.
harsányi attila minden előadásban elképesztően jó (bár annak idején a kassák-darabot nem volt szerencsés választás a csillag börtönbe bevinni, de ez nem az ő hibája), és ezt úgy mondom, hogy azért nem csinálhatna akármit a színpadon, szóval nem az alapvetően bármilyen teljesítményért elájulás állapotában vagyok.

például, hogy van-e a bárkán rénszarvas.

emellett pedig az aradi kamaraszínház tud valamit, mert mindig hihetetlen jó szövegeket találnak, főleg a monodrámáknál.
a sex, drugs... ból kiderül, hogy harsányi attila nagyon jó rapper - és úgy, hogy nem is káromkodik. a bibliát rapben analizálni és magyarázni - ezt a műfajt igazán meghonosíthatná a katolikus egyház, nagyon jó pr-fogás lenne újabb hívek szerzéséhez. uraim reverendában, bátran be lehet iratkozni harsányihoz!

tudja valaki, hogy volt-e a bárkán rénszarvas?

a darabban minden ott van a szexen, drogon, rock'n'rollon kívül, amire nem is gondoltunk volna: a titkárnő, angyalka, a halleluja című lp-t kiadó üzletember, akinek a profit az istene (muhaha), és csak az eladásszám érdekli, a felesége, akinek paradicsomi körülményeket teremtett (muhaha), az imádott fia, ádám (ismét muhaha), és régi drogos cimborája, noé (muhaha).

"lelkiismeretes drogos voltam, minden nap betéptem"

minimál díszlet: harsányi egy székben ül, időnként megfordul, és ezzel a mozdulattal már egy új karakter van előttünk.

például, mit gondoltok, volt a bárkán rénszarvas?

harsányi attila egyik karakterből bújik a másikba, a szemünk előtt változik át, ó, de szeretjük ezt a zökkenőmentességet látni a színpadon, főleg egy ilyen darabban, amin lehet nagyokat röhögni ("annyi pénezem van, hogy kilövetem magam a világűrba - émég avisszaútra is van"), de azért nagyon mélyen el is lehet gondolkodni.

például hogy tényleg, van-e a bárkán rénszarvas.

„isten nagy játékos.
szereti az akciót.
de isten nem lövi be magát.
istennek lenni ezt jelenti:
zaj, rombolás és szórakozás”
és még:
„isten hátatfordít nektek,
isten nem szeret titeket.
a sátán az úr eszköze, hogy elvégezz azt a piszkos munkát, amihez a nagyfiú nem szívesen adja a nevét.”

nagyon jó rendezés, nagyon jó szöveg. harsányi attila sub bass monsteri mélységekbe volt képes berappelni ezt az előadást, mindez székely intonációval megspékelve - megfizethetetlen.

és akkor most megyek és meghallgatom leonard cohentől a halleluját.

Szex, drogok, istenek és rock and roll

Jámbor Gyula, Nyugati Jelen

Amikor a színész feláll forgószékéből, az egyórás előadás nagyon kevés kellékeinek egyikéből, felzúg a hosszas vastaps: a közönség érzi, tudja, hogy egészen különleges színészi teljesítményt látott.
Ami az Aradi Kamaraszínház hétfői – magyar ősbemutatóként meghirdetett – produkciója után mindenekelőtt megragad, az Harsányi Attila kivételes alakítása. A Sex, drugs, gods & rock ’n’roll, aradi felfogásban, egyszemélyes darab. Bukarestben (is) játszották már, évekkel ezelőtt, több szereplős változatban, de az aradi néző ennek tudatában joggal kérdezhetné: minek a több színész, ha egy is bőven elég? Persze csak akkor, tehetné mindjárt hozzá, ha azt Harsányinak hívják. Aki elképesztő: fél tucatnyi figurát jelenít meg annyi időkülönbséggel, ami alatt székében forogva szemüveget cserél, előveszi, leteszi a muris, zenélő, mozgó játékszert – és a következő pillanatban az előzőtől teljesen eltérő hanghordozásban, beszédmóddal, gesztusokkal egy másik szereplőt hív életre, bár jelmezt se váltott: végig ingben, nyakkendőben, zokniban, de alsónadrágban (a nadrágját éppen vasaltatja) ül szemben a közönséggel. A jelmez, meg több, nevetésre ingerlő szellemes kiszólás feltétlenül komédiára utal, de ne ítéljünk hirtelen: véresen komoly tragikomédiát, maró társadalmi szatírát, vagy ki tudja, pontosan mit látunk.

De mi is ez a darab?

Előadás után az egyik (régi és vájtfülűnek ismert) színházjáró – miután elragadtatással beszélt a színészi játékról – azt mondta: szeretné elolvasni, mert annyi minden volt benne, hogy nehéz első hallásra ítélkezni. Igaza van, de hát ez a nagyon „tömény” darab nem létezik nyomtatott vagy elektronikus formában, talán csak egy, vagy néhány példányban van meg. Nem puszta fordítás, hanem átdolgozás: a rendező Tapasztó Ernő, a fordító Fekete Réka, a színész Harsányi – szerintem kitűnő – közös munkája a dramaturgia. A darab „atyái” az amerikai Eric Bogosian színész, rendező, dráma- és regényíró, az amerikai irodalom amolyan fenegyereke (bár gyereknek manapság, 61 évesen, kissé koros – igaz, művét majd’ 25 éve írta), meg egy irodalmi Nobel-díjas portugál, a négy éve halott José Saramago. Honnan, miből mennyit merítettek az aradiak, nem is nagyon lényeges (Bogosian Sex, drugs, gods & rock ’n’roll-ját a YouTubon is megnézheti, angolul, az érdeklődő olvasó), a fontos az, hogy kitűnő, bár távolról sem derűlátó és biztató összeállítás született, amely az amerikai társadalom egyfajta mai képét vetíti a néző elé. Minthogy azonban a világ elképesztő ütemben „amerikanizálódott” (nemcsak annak jó, de még inkább rossz oldalait is átvéve) az utóbbi negyedszázadban Kelet- és Közép-Európában is, a néző úgy érzi: semmi sem idegen számára abból, amit a színpadon lát, ez a darab rólunk, hozzánk (is) szól. A magát mindenhatónak képzelő, csak a pénzt hajhászó (a profit mindenekelőtt), bárkin átgázoló menedzser, a bibliai történeteket újraértelmező, kissé nevetségesnek beállított „filozófus”, a drogos, majd drogellenes félművelt rocksztár, a látszatokat megőrizni kívánó férj, apa, a producer, az egzaltált, bár az igazat kimondó környezetvédő stb. napjaink jellegzetes alakjai, közülünk valók – karikírozva, természetesen, hiszen virulens szatírával van dolgunk.

Ahhoz, hogy (az immáron „sajátunknak” tekintett) Harsányi eddigi pályafutásának talán legjobb alakítását nyújtsa (nem először győződtünk meg róla, hogy remek színész) néhány, rokonszenvesnek aligha mondható figura bőrébe bújva, olyan (és úgy megrendezett) darab is kellett. Örülünk, hogy megkapta. Rossz belegondolni is, mivé válhatott volna ez a (most szikrázó) monodráma egy gyenge vagy közepes színész „kezében”.

Az összhatásról szólva ne feledkezzünk meg a Borsos Pál és Éder Enikő által komponált, nagyon jó, helyenként agresszív, hatásos eredeti zenéről, amelybe szervesen illeszkedett a Cohen-féle közismert Halleluja.

Nem hiszem, hogy tévednék: az Aradi Kamaraszínház őszi debütje, a Sex, drugs, gods & rock ’n’roll díj(ak)ra ítéltetett. Ha nem így lesz (nézzék el a nagyképűséget), nem csak az én készülékemben van a hiba.

Szex, drogok, istenek és rock ‘n’ roll egy személyben

Benedek Leila, librarius.hu

Egy mikrofon, egy forgószék, egy profitorientált üzletember (mint Isten), egy szinte rappelő srác (mint Káin), és egy rocksztár forgott előttünk végkimerülésig a Bakelitben.
Eric Bogosian amerikai kortárs drámaíró és José Saramago portugál író szövegeiből készített darabot Tapasztó Ernő, az aradi teátrum vezetője és Harsányi Attila. A Sex, drugs, gods & rock ‘n’ roll címre keresztelt előadás műhelymunka eredménye, a Bogosian-szöveget Fekete Réka fordította, Saramago és Bogosian összemixelését Harsányi és Tapasztó közös munkával alkotta meg.

A darab ősbemutatóját a Thealteren láthatta először a közönség.

"Ezt a darabot még soha nem fordították le magyar nyelvre. Harsányi Attila hozta Saramago Káin című könyvét, és ezt a kettőt gyúrtuk mi egy előadássá. Saját szövegeket is hozzátettünk. Az alapkoncepció az, hogy az egyetlen szereplő egy székben pörög, és változnak a karakterek azáltal, hogy más és más szemüvegek kerülnek rá. Teljesen leminimalizáltuk a díszletet, hogy csak a szövegre, csak a színész játékra lehessen koncentrálni",mondta Tapasztó Ernő Szegeden az előadásról.

A darab témája tulajdonképpen Isten, számtalan kérdés, probléma, bibliai történet szatirikus megjelenítése. Istent, mint arrogáns üzletembert láthatjuk, ingben és alsónadrágban, amint egy irodai székből intézkedik. A telefonon lóg, feleségén kívül folyton zaklatja Noé, közben ő Angyalkának, a titkárnőnek telefonálgat ebédért könyörögve, vagy a szeretőjének duruzsol.

Harsányi forog egyet a székben, és máris rappelő laza csávóvá változik, aki testvére Ábel jobb áldozatán háborog, és folyamatosan azon filozofál, mit miért tesz az Isten. Szodoma és Gomora városlakói közt szerinte biztosan volt gyermek, Jób próbatételei csupán Isten igazságtalan játszadozásai voltak.

Harsányi megint forog, és új szemüvegében egy rocksztár bőrébe bújik. A rocksztár zenélő plüss rénszarvasával drogos élményeit meséli, a Halleluját énekli, a Hallelujából dől a lé, Istennek is dől belőle rendesen

A Sex, drugs, gods & rock ‘n’ roll egy provokatív darab, eleve provokatív szövegekből született.  Saramago szövege megjelenése idején, 2009-ben is nagy vihart kavart.

Ha az Úrnak lenne egy fia, azt is megöletné? -kérdezte Izsák. Erre a jövő ad választ. Ez az Úr mindenre képes, a jóra, a gonoszra és a még gonoszabbra is. Így van. Ha nem engedelmeskedsz a parancsának, mi történt volna? – kérdezte Izsák. Az Úr romlással vagy betegséggel sújtja azt, aki nem teljesíti a rendelését. Bosszúálló Isten a mi Urunk. Azt hiszem, igen, – válaszolt Ábrahám lehalkítva a hangját, mintha félne attól, hogy meghallják, mert az Úr mindent megtehet.

Harsányiék ezt a gondolatmenetet még merészebb, még szókimondóbb formában tálalják. A darab ugyanakkor minden nézői igényt kielégített. Harsányi Attila elképesztő átalakulásai fantasztikus színészi játékot eredményeztek, és bár az előadás pár ponton ellaposodott, végig szórakoztató és közben elgondolkodtató maradt a darab. Mi mást akar még a közönség? Szórakozni akar, közben azért szeretne nem csak nevetni, hanem néha elkomorodni is, szeretne bámulatos színészi játékot látni. Megkaptuk.

Számomra nyilvánvalóvá vált, hogy a műhelymunka tette ennyire élővé és különlegessé a darabot. A közösen gondolkozás, közösen olvasás közös komponálást eredményezett. Remek ötlet volt a díszlet és a látvány minimalizálása, az egy személyes előadásmód, remek ötlet volt, hiszen működött.

Tapasztó céljai az én esetemben legalábbis teljes mértékben megvalósultak: a szöveg elvarázsolt, máris az olvasmánylistámra került Saramago Káin című könyve, ámultam Harsányi játékán, néha szívből nevettem, néha szívből magányos maradtam.

SEX, DRUG, GODS

Fehér Elephánt - toptipp.hu

Szinte minden évben előrukkol egy monodrámával, a feledhetetlen Rudolf Hess tízparancsolata, a Ronald, a papagáj és a legutóbbi, Viszockij-dalokra épülő Oroszok után, a színész Harsányi Attila és a rendező Tapasztó Ernő most Bogosian és Saramago műveiből teremtett elképesztő darabot. Elég egy forgószék az üres színpadon és máris egy csökötten gesztikuláló, kicsit ütődött figura dadogja naivan istenkáromló szövegét. Ugyan a fordítás Fekete Réka érdeme, ám az alkotók invenciózusan alakítottak a szövegen, egyéni ízekkel, teátrális hatáselemekkel gazdagítva azt.

Néhány pördülés az elsötétülésben és máris újabb szereplő tűnik fel, titkárnőjét mikrofonon instruáló, ügyfeleivel mobilon tárgyaló, igen fenséges menedzser, akiről rövidesen kiderül, hogy maga az univerzumot felügyelő Atyaúristen. Pátyolgatja a torkos Ádámot, van néhány jó szava szeretteihez, löncsre panírozott angyalszárnyat rendel. A Gép forog, de az alkotó nem pihen, ez a Noé, vagy ki, például állandóan meteorológiai kérdésekkel zaklatja. Harsányi Attila saját anyagból dolgozik, hangszínét, mozdulatait, deklamációjának ritmusát változtatja, legfeljebb a szemüvegeit váltogatja, totális belső átlényegülése, karakterteremtő ereje révén azonban mintha mindig más valaki, egy újabb és újabb színész forgolódna elénk.

Egyenesen José Saramago Káin-regényéből lazul elő a rappelő gyilkos, az Ábel-kultuszt kifogásolja, a szodomai gyermekmészárláson túl az ábrahámi áldozatot is: "...Ha az Úrnak lenne egy fia, azt is megöletné? - kérdezte Izsák..." Aztán a teljes címben szereplő rock 'n' roll is hangot kap, a súlyosan drogos rockceleb énekét egy szarvaival gesztikuláló rénszarvas segíti, plüss-dúrban ömlik a Halleluja.
 
Noé apánk az istennek sem enged, csak-csak szóhoz jut a végén, táplálékláncos nagymonológját özönvízként zúdítja ránk. Fogalmunk sincs, hogyan kap levegőt Harsányi Attila az egylélegzetnyi, tízperces poén-szökőárban, nevettünk, röhögtünk, hahotáztunk, de a végén bizony elakadt a lélegzet... Ahogy végigveszi az egymást felfaló állatsereglet habzsolását, ahogy fokozni képes a fokozhatatlant, ahogy egyetlen ötletre húz fel tucatnyi öltözéket, végtelenített Möbius-spirálba sodorva a fergeteges textust... Ámulatba ejt, lehengerlő, elbűvölően páratlan,- ahogy ez az egész előadás is az.

Az Aradi Kamaraszínház messze van, de reméljük, lesz még újabb vendégjáték Budapesten a Bakelit-ben.

PÁRBESZÉD INDUL

MOST FESZT / Jászai Mari Színház, Tatabánya
revizoronline.com

Nincs pihenő és nincs megállás azonban a Harsányi Attila által előadott pokoli tempójú túrában, az Aradi Kamaraszínház Sex, drugs, gods and rock’n’roll című radikális stand up tragedy-jében – Tapasztó Ernő gátlástalanul cool rendezésében, ami az eget hívja vitára. Az egyetlen forgószékben végig fehér ingben, nyakkendőben, zokniban-lakkcipőben és alsógatyában ül Harsányi Attila. A jelenetek között dübörgő metálzenére lassan körbefordul, csak szemüveget cserél, egyetlen headsetet, egy mikrofont és egy tapsikoló fülű éneklő rénszarvas-plüssfigurát használ, és így alakul át pergő beszédű, sipítozó hangú, a Biblia szövegét használva istent minden hájjal megkent spílernek, bűnösnek, őrültnek vagy nemtörődömnek mutató, logikusan érvelő felturbózott drogosból istent játszó, teljhatalmú brókerré, akinek egyik fülén egyfolytában telefon, aki folyamatosan össze van kötve angyalka nevű titkárnőjével és szimultán irányít birodalomnyi vállalatokat, Noé nevű alkalmazottat, feleséget, szeretőt, de főképp a Halleluja nevű szupertermék részvényeinek piacát. Majd kivénhedt ex-drogos rocksztár lesz, aki egy rádióbeszélgetésben mesél kereszténnyé válása előtti durva kalandjairól, és reszeli Leonard Cohennel együtt a halleluját, a szöveget Mózes IV. könyvéből vett idézettel helyettesítve arról, miből pontosan mennyi jár istennek áldozatra. És közben csöng a pénztárgép a brókernek. Tapasztó Ernő rendezése pofátlanul menő és szabadon pörgő, a Ponyvaregény és A Wall street farkasának fílingjét idéző ámokfutás, ugyanakkor egzisztencialista vita, istennel folytatott per – egy felkészült vádlóval. Harsányi Attila mindhárom figurája jól eltalált és bravúros gesztusokkal felépített alak. A színész kezei, ujjai mintha képesek lennének teljesen külön életet élni a test összes többi részétől, és kísérteties mutatványokra képesek – ahogyan gazdájuk arca, hangja a teljes átalakulásra (mivel a színész szinte végig egy helyben ül, a nézői figyelem testtartására, gesztusaira irányul, ezek kifejezőereje válik hangsúlyossá). A hit rendszerét támadó vita zavarba ejtő, a részleteiben éles, alaposan kidolgozott, pontos gesztusokkal élő színészi játék meglepő és székbe szögező.