“A BOHÓCOK SZENTEK” – A THEALTERRŐL JELENTIK
Ajánlat erőszaktétel előttre – Harsányi Attila mesélt
Rodrigo Garcia: Ronald, a McDonald’s bohóc, rendező: Victor Scoradeţ
fesztiválújság – THEALTER fesztivál, Szeged
szerző: Kémeri Attila
EX: Szerinted megéri bohócnak állni, vállalni a kívülállást, a magányt?
H.A.: A bohócok szentek, s nem mindig magányosak. Inkább csak képesek egyedül is létezni. Ehhez igazi erő kell.
EX: Élnek boldog bohócok?
H.A.: A bohóc játszik, vagy inkább megengedheti magának a játékot. Aki nem játszik, az már életében halott. A bohócok boldogok, mert játszhatnak. Tisztelem őket. A többieket kevésbé…
EX: Innen Szegedről úgy látszik, kialakulófélben van, sőt talán már ki is alakult egy harsányiattilás, személyes nyelv. Szerinted is így van?
H.A.: Nincs ilyen.
EX: Van olyan kérdés, amire szívesen válaszolnál, de még senki sem tette fel neked nyilvánosan?
H.A.: Az, hogy hogy hívták a gyerekkori szomszédunkat.
EX: Nekünk, akik elsősorban nem kőszínházba járunk, egy ideje olyan érzésünk van, hogy a fogyasztói társadalommal és globalizmussal való szembefordulás trendivé vált a művészetben. Kicsit már uncsi, sőt, beépült a mainstreambe. Meg tud bennünket lepni Rodrigo Garcia? Számíthatunk megrendülésre?
H.A.: Megrendülésre? Garcia a pofánkba okádik és aztán beleköp egy nagyot. Aztán föláldozza saját hősét. Garcia ajánlata a következő: ha bárki gyilkolásra vagy erőszakra szánná el magát, legyen szíves előtte elgondolkodni a tette következményein. De ha lehet, inkább végezzen önmagával. Igen, lehet, hogy lesz valamiféle megrendülés. Ha mégsem, akkor mégsem.