Partiumi színházak vezetői a teátrumok kilátástalan helyzetéről
Bár a járványhelyzet miatt egyelőre nem lehetnek derűlátóak a színháziak, tartják a kapcsolatot nézőikkel. A Krónika online összeállításában Bessenyei Gedő István, a szatmárnémeti Harag György Társulat igazgatója, valamint Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője beszélt a kilátásokról. Mint mondták, azt remélik, a színház föl fog támadni egy idő után, jó előadások születnek majd. Ugyanakkor számukra felmerül a kérdés: ha az emberek eljárhatnak dolgozni egyes munkahelyekre, vajon a színész miért nem tehet így?
Ezúttal partiumi intézményvezetőket kérdeztünk: Bessenyei Gedő István, a szatmárnémeti Harag György Társulat igazgatója, valamint Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője osztotta meg velünk gondolatait.
Múlt héten a kulturális minisztérium vezetője, Bogdan Gheorghiu azt nyilatkozta, a kulturális intézmények közül a színházak az utolsók között nyitják majd ki kapuikat, ha egyáltalán megnyitnak még idén. „Mi javaslatot teszünk majd a kormánynak, hogy első körben kíséreljük meg újranyitni a múzeumokat, a könyvesboltokat, a galériákat és a könyvtárakat” – nyilatkozta a tárcavezető.
Magyarországi támogatás Aradon
„Rengeteg előadásunk maradt el, és ez persze nem jött jól senkinek, ugyanakkor szerencsés helyzetben vagyunk, mert magyarországi támogatást kapunk már második éve, és ez enyhíti az anyagi helyzetünket. Ha ez a támogatás nem lenne, akkor már óriási gondok lennének” – mondta el a Krónikának Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője. Kifejtette, a társulat a nagyszínházhoz van kapcsolva, azon keresztül kapják az önkormányzattól érkező pénzeket, és nem túl jó a viszonyuk a Ioan Slavici Klasszikus Színház vezetőjével.
„Nem zökkenőmentes az együttműködésünk, a kommunikáció és a megértés hiánya jellemzi a kapcsolatunkat. Kénytelenek vagyunk együtt dolgozni, mert ilyen a rendszer. Bognár Levente, Arad alpolgármestere sokat segít nekünk, hogy mégis működhessen a munka” – mondta a színház vezetője. Hozzátette, a jelenlegi helyzetben kevesen vannak, akik józanul végig tudják gondolni, hogy mit kellene csinálni.
„Nem féltem a színházat, mert föl fog támadni, élni fog egy idő után, jó előadások születnek majd. A kérdés az, hogy hány színháznál fog ez megtörténni. Az önkormányzati fenntartású intézmények nem szűnnek meg, de vannak félig független színházak, műhelyek, amelyekre a román állam soha nem gondolt” – mondta a színház vezetője. Kifejtette, az államnak mindig is utolsó gondja volt a kultúra, akárcsak az oktatás, és most látszik, mekkora gondok vannak: megpróbálják az online oktatást bevezetni egy olyan országban, ahol a gyerekek nagy részének nincsen lehetősége erre.
„Nyilván vannak súlyosabb problémák, mint a színházé. Viszont egyénileg kellene kezelni ezeket a gondokat annak ellenére, hogy azt mondjuk: ez közösségi sors. Ahogy az egyént elzárták a többiektől, mindenki magának képzeli el a jövőt. A színházak morálisan azért fognak jól kijönni ebből, mert a szünet alatt végig lehet gondolni, hogy merrefelé kellene ezután egyáltalán irányulniuk” – fogalmazott Tapasztó.
Az online színház önbecsapás
Arra is kitért, az aradi társulat jelenleg is dolgozik, készít pár meglepetést a közönségnek annak ellenére, hogy a kamaraszínház nem jelentkezett online a járvány ideje alatt.
“A munka nálunk nem állt meg, dolgozunk, szövegeket dramatizálunk, három-négy produkciót készítünk elő. Én nem vagyok híve az online színháznak, nem hiszek abban, hogy a korábbi előadásainkat fel kellene tenni a világhálóra. De egy adott ponton meg fogjuk tenni, hiszen ezek közpénzből készültek, kérdés, hogy eddig miért nem voltak elérhetőek? Ha egyszer már nem játsszák, akkor közkincs kellene hogy legyen, nyilvánosaknak kellene lenniük” – fogalmazott Tapasztó Ernő.
Hozzátette, az első romániai magyar online színházi közvetítés az Aradi Kamaraszínház nevéhez fűződik: 2010-ben az interetnikai fesztivál záró előadását, a Rudolf Hess tízparancsolatát élőben nagyon jó minőségben sugározták. Akkor ez nagy újdonság volt, rengetegen látták az előadást, és a díjkiosztót is élőben közvetítették, és bár most a társulat nem közvetít felvételről régi produkciókat, azért igenis tudják, miről van szó.
“Az naivitás, hogy a néző végignézi online az előadásokat, hiszen az internetező általában egy oldalon csak rövid ideig időzik. Ilyen szempontból az online színház kicsit önbecsapás is” – mondta Tapasztó Ernő. Mint mondta, persze dokumentációs szempontból számára is érdekes, hogy vissza lehet nézni előadásokat, ilyen például többek közt a Bocsárdi László rendezte Rómeó és Júlia.
„Én nem tudok a színház nélkül élni”
Az Aradi Kamaraszínház a szórvány kulturális karavánt is működtette tavaly és az idén is, a kezdeményezést mintaprogramnak minősítették, annyira jól sikerült, és bekerült a Déryné-programba. Tapasztó Ernő azt mondta, ahogy majd lehet játszani, azonnal folytatják a projektet, amelynek keretében szórványvidékekre viszik el a színházat. Az idén már játszottak a Temes megyei Óteleken, mielőtt bekövetkezett a járványhelyzet.
“Én nem tudok a színház nélkül élni, reggeltől estig a színházra gondolok. Titkos reményem, hogy a nyáron már játszhatunk szabad téren, mondjuk augusztusban. Ha egymástól kétméteres távolságban is, de miért ne nézhetnének az emberek színházat, ha mondjuk elutazhatnak majd valahova?” – tette fel a kérdést a színházvezető. Kifejtette, ha egyes vállalatok működhetnek, az emberek eljárhatnak dolgozni bizonyos munkahelyekre, vajon a színész miért nem tehet így?
„Miért nem mehet be mondjuk egy színész és egy rendező a színházba, ahol húsz méterre egymástól próbálhatnának egy monodrámát? A színész miért nem dolgozhat, miközben az autógyártó igen? A színésznek is joga lenne ahhoz, hogy dolgozzon. Hogy majd jóval később mutathatná be a nézőnek, az másik kérdés. De arra senki nem gondol, hogy a szerencsétlen színész is szeretne dolgozni” – mondta Tapasztó Ernő.