Az Aradi Kamaraszínház a Gyerekességek című előadással vesz részt a X. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon
Pénteken kezdődött a X. Nemzetiségi Színházi Kollokvium Gyergyószentmiklóson, ahol tizenhárom romániai kisebbségi színház és három alternatív társulat mutatkozik be. Az Aradi Kamaraszínház Raymond Cousse: Gyerekességek című produkciójával vesz részt a fesztiválon. Az október 6-ig tartó idei kollokviumon nem osztanak díjakat, hanem a rendezvény találkozó jellegére, a tapasztalatcserére kerül a hangsúly.
A kollokviumon részt vesz egyebek között a bukaresti Állami Zsidó Színház, a Nagyszebeni Radu Stanca Színház, a Temesvári Állami Német Színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a nagyváradi Szigligeti Színház, a Csíki Játékszín, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, az Aradi Kamaraszínház, valamint a szervező Figura Stúdió Színház.
A két évvel ezelőtt 2011-ben megrendezett IX. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon, a versenyprogramban bemutatott Kvartett, az Aradi Kamaraszínház és a MASZK Egyesület koprodukciója Balog József rendezésében, két díjat nyert el a szakmai zsűritől: a legjobb női alakítás díjával jutalmazta Éder Enikőt Heiner Müller Kvartett című előadásában Merteuil szerepének megformálásáért, illetve különdíjjal jutalmazta Az Aradi Kamaraszínház és a szegedi MASZK Egyesület Kvartett című produkcióját annak látványvilágáért és esszéisztikus stílusáért.
A Gyerekességek című komédia, amelynek főszereplője Lung László Zsolt, rendezője pedig Tapasztó Ernő, nem „gyerekjáték”, nem gyermeki jópofáskodások láncolata, csak a felnőtt tekinti pejoratív hangsúllyal annak. Az előadást már számos fesztiválon játszotta sikerrel az Aradi Kamaraszínház, többek között a szegedi Thealter Nemzetközi Fesztivlán, a szegedi CSILLAG börtönben. A budapesti, szegedi, temesvári vendégjátékok alkalmával a szakma igen magasra értékelte az aradi produkciót.
Az érzékeny gyermeki lélek, ártatlan tiszta tekintetével tárulkozik fel előttünk, érzelmei tiszták, tiszta a viszonya a világhoz, a világ borzalmainak érthetetlenségéhez. A gyermek már nem gyermek, de még nem is felnőtt, prepubertás korban van, a világ megértésének senkiföldjén bolyong. Metafizikai szorongással tekint a testi titkok, a lélek halhatatlansága felé. Időben, térben, bárhol, bármikor megtörténhet a játék.
Kezdet és vég között a gyermeki lélek mélyére hatolni, ebből csak harsány kacagással, borzalmat elűző nevetéssel, illetve zokogással lehet menekülni. Vagy ha nincs más kiút, meg kell osztani a nézővel. Akárcsak az artézi kút esetében: minél mélyebbre ásunk, annál magasabbra szökken az ár.
Felnőtt színész alakítja a gyermeket, illetve azokat a felnőtteket, akik körülveszik: abszurd, groteszk módon megjelenítve őket, egy „többszereplős” játékká varázsolva a színpadot.
Raymond Cousse, író, rendező, színész, akit a „francia Latinovits- nak” is nevezhetnénk, önmagának írta darabjait, önmagáról, egyéni világérzést megvilágítva, egyetemes érvényességgel. A Gyerekességek című darabját, mint „kult-eszmét”, a világ minden táján játsszák ma is.
A mindenkori gyermek kis harcos : kardja a szeretet, pajzsa a humor, élettere a szabadság.