Igen, megcsináltuk!
Hálával és köszönettel tartozom az aradiaknak. Az elmúlt héten életem első drámai szerepét mutattuk be az Aradi Kamaraszínházban. Köszönöm a közönségnek, hogy szeretettel fogadtak engem és a darabot is. Nem értékelem alul és túl sem a sikert, bár a keddi közönség, ahol nagyrészt középiskolások ültek a nézőtéren, egyeseket öntelté tehetne. Nagyon jó érzés, hogy az aradi fiatalok ilyen fegyelemmel és figyelemmel kísérték az előadást. Ahol nevetni kellett, ott szinte felrobbantották a házat, a drámai epizódoknál pedig olyan csöndet teremtettek, amilyet színpadon még nem hallottam. Nagyon hálás vagyok nekik, és egyben gratulálok is ahhoz, hogy ennyire okosak és intelligensek. Le a kalappal előttük, szó szerint, hiszen az előadás végén közéjük hajított kellék-sapkám jó kezekbe került, amit a becsületes „elkapó” még visszaadott az előadás végén, de úgy tudom, ma már kézbesítették számára ezt a (remélhetőleg) ereklye számba menő tárgyat. Mondom, nem értékelem túl a sikert, amit kaptam tőlük, de tény, hogy még sokáig ott lesz majd a fejemben és a szívemben ez a kiváló közönség. Az eredményt, magát a darab sikerét nem én döntöm el.
A teljes írás: ITT