Heti Új Szó – Ujj János
Biztos vagyok abban, hogy a világot behálózó McDonald’s cégláncolat akár jelentős összeget is áldozott volna arra, hogy Rodrigo Garcia író Ronald, a McDonald’s bohóc című tragikomédiája egyáltalán ne kerüljön a színpadra. Mert az 1959-ben Bogotában született televízió- és filmrendező (a Nobel-díjas Gabriel Garcia Marquez fia) darabja olyan, a fogyasztói társadalommal teljesen szembeforduló, azt elutasító egyértelmű szöveget tartalmaz, amelyet színpadról a globalizálódó világban ritkán lehet hallani. (A darab fordítója az aradi Pálfi Kinga!)
Az egész szöveg kiáltvány az egészségtelen, műanyagokkal teli ételek, egyáltalán a nyugati életforma ellen. Ronald a nézők szeme láttára szedi ízekre azt a mindenki által ismert terméket (nem írom le megnevezését, nehogy pozitív vagy inkább negatív reklámnak minősüljön), s bizonyítja be, hogy abban az égvilágon semmi sincs, aminek köze lenne a természeteshez. Az egész lényege, a fasírt nem marhahúsból készült, a zöld saláta valami mű készítmény, a paradicsomlé (ketchup) és a mustár meg sohasem látott paradicsomtövet és mustármagot. Ennek megfelelően a szerencsétlen fogyasztóból is csak műanyag távozik. Elől és hátul egyaránt!
Dióhéjban a témáról: Ronald éhező, szemetes konténerben lakó állás nélküli színész (egyszer meg is jelenik a színen nyakába akasztott táblával ezt a tényállást hirdetve), aki McDonald’s bohócként próbál némi keresetre szert tenni. Közben koldul. Egy piacon valaki megszánja, attól ajándékba kap egy papagájt, azt próbálja meg rávenni a shakespeare-i szövegű jövendőmondásra. A kilátástalanságból menekülve, végül beveszi a patkánymérget.
Bevallom: nem irigylem Victor Scoradet rendezőt (aszszisztense Fekete Réka), akinek ebből a történések nélküli szövegből kellett színházi produkciót varázsolnia. Úgy, hogy valami cselekmény is legyen a színpadon. Remekül oldotta meg a feladatát, dinamikus produkció készült, a néző figyelmét végig lekötötte a darab. Még azokét is, akik fülének kevésbé tetszett az olykor triviális (abban az élethelyzetben, lecsúszott emberekkel teli környezetben természetes) szöveg. Nos, ebben a kísérletében remek partnerre talált Harsányi Attilában. A fiatal színész mindent elkövetett, hogy ne csak külsőségekben tegye hitelessé a bohóc figuráját. Ha kellett harsány volt, ha a szöveg úgy kívánta, akkor csendes, magába forduló. A magamutogató, vörös parókás bohóctól a filozófus értelmiségiig mindent bemutatott az eszköztárából. Karizmatikus egyéniség, aki körül vibrál a levegő, aki kapcsolatot tud teremteni a közönséggel.
Állítom: ez is van olyan színvonalú előadás, mint a többször is díjazott Rudolf Hess tízparancsolata. Reméljük, a McDonald’s bohócának is lesz olyan visszhangos sikere a szakmai körökben. Mi nagyon szurkolunk neki!