Irházi János, Aradi Nap
Az Aradi Kamaraszínház rendre brillírozik, amikor az erekig legallyazott valóságot fonja az emberi kapcsolatok zűrzavarába (Tündéri), a globalizáció átkaiba (Ronald, a McDonald’s bohóc), kesergő, piás sosehalunkmeg-keretbe (VodkaPolka), vagy a cinikus világ roncsaiba (Sex, drugs, gods & rock’n’roll). Ma este a szövegkörnyezethez milliméterre passzoló, remekül kiválasztott amerikai világslágerekbe fontak. Mégpedig sokkal bökősebben, mint az eddigi egy-három személyes produkciókban, mert a szöveget tőmondatokra, száraz kijelentésekre szabták. S az egészet és Harsányi Attila és Varga Andrea közötti szódobálásba csomagolták, hogy még keményebben üssön.
Üt is. S nem azért, mert az elhangzott kijelentések, Woody Allen-poénok, történelmi tények meg pletykák, vagy csáknorrisszizmusok jelentős része ismerősen cseng vissza, hanem mert aprólékosan válogattak a demokráciát, a földi létet, az emberiséget fájdalmasan és orvosi precizitással megtükröző „közhelyek” halmazában. “