a holland cunami után meg egyébként is nagyon nehéz rudolf hess tízparancsolatáról írni, nem is nagyon tudok még
ha én oszthatnám a díjakat, harsányi attila kapná az egyiket
minimális díszlet között olyan megragadó erővel rángat bele a saját őrültségébe -a vagy rudolf hess őrültségébe, mert rudolf hessé válik – hogy úgy érezzük, végleg beleragadunk a teljesen szürreális és zavarodott elméjű világába
az alaptézis: isten egyenlő hitlerrel, pontosabban hitler egyenlő istennel, mert a führer megfogható, válaszol, ha szólítják, és aláírja a parancsot
isten ellenben nem
felmerült bennem, van némi hasonlóság a rudolf hess tízparancsolata és a jászai mari között – mindkettő egy ember sorsát próbálja megismertetni, a gondolatait, a gyötrelmeit, a kétségeit és a bizonyosságait. persze, nincs értelme a két darabot összehasonlítani, nem is szándékom, csak irigylem azokat, akik tollat ragadtak és megírták a jászai mari szövegét meg a rudolf hess szövegét – és ugyanakkor nem irígylem őket, mert jó szöveget csak akkor tud írni az ember, ha azonosulni tud (az csak zárójeles, hogy nagyon jól kell ismerni az írásunk tárgyát), és én rudolf hessel nem nagyon szeretnék azonosulni, mert a mindenkiben ott rejlő gonoszságról és őrületről jobb tudomást nem venni. ha egyszer beengedi ezeket az ember az ajtón, ott elkezdődik a vég
harsányi attila, rudolf hess tízparancsolata – láttam, hallottam és ezáltal több lettem
(nyemcsok éva eső, szinhaz.hu)