Nyemcsok Éva – delmagyar.hu
Visszatérő és minden évben várt vendége a Thealter színházi fesztiválnak az Aradi Kamaraszínház. Idén két előadást hoztak, egy napon mutatták be mindkettőt. Raymond Cousse Gyerekességek című darabját a fesztivál látogatói a fogvatartottakkal együtt nézhették meg a szegedi Csillag börtön színháztermében.
Jó darabot választani a Csillagba – nem könnyű feladat. Pár évvel ezelőtt itt láthattuk – szintén a Thealter programjaként – Pogány Judit monodrámáját. A pedig én jó anya voltam egy, a fia sírjához, a temetőbe készülő anya monológja, aki visszapergeti az időt egészen fia születéséig,
és keresi a választ arra a kérdésre: mit rontott el. A fia embert ölt, kivégezték. Ez a darab nagyot ütött a Csillagban – az előadás után az egyik fogvatartott elmondta: valójában csak most gondolt bele, hogy mit élhetett át miatta az édesanyja.
A Gyerekességek sem volt felhőtlen szórakozás: egy kisfiú meséli el saját és barátja, Marcell csínytevéseit, gyerekkori közös emlékeiket egészen attól a naptól kezdve, amikor a mészáros megöli és feldarabolja a polgármestert és a feleségét és még valakit – ezt a két kisfiú végig nézi. A darabban – amelynek egyetlen szereplője Lung László Zsolt és amelyet rendezőként Tapasztó Ernő jegyez – a főszereplő humorral szelídíti meg a prebubertás kori szexuális élményeket is: amikor Marcel és ő kilesik Marcel nővérét és a mészáros inasát a kulcslyukon át, és azt, amikor szexuális játékokat játszanak az iskolában elbújva a nagy fiúkkal, akiktől ezért cigarettát kapnak.
A történet főhőse gyermeki ártatlansággal szemléli a világot, és gyermeki kíváncsisággal faggatja a lelkészt arról, hogy mi a lélek. “Amit nem látunk, ami felmegy az égbe, ha öregek leszünk és jól viselkedtünk. Ez egy találós kérdés?” “Nem, ez a lélek!”
Marcel meghal. De a barátja számára ez sem nem elfogadható, sem nem érthető: amikor elmegy meglátogatni az ágyban fekvő Marcelt, akit fehér virágok és mécsesek vesznek körül, csak arra tud gondolni, hogyan fekhet az ágyban cipőben a barátja, amikor azt nem szabad.
A veszteséget még a temetés után sem tudja elfogadni-felfogni, elmegy hozzájuk és becsönget, hogy Marcelt játszani hívja.
A gyermeki lélek ártatlanságának, finomságának és titokzatosságának útján Lung László Zsolt fájdalmasan humorosan viszi végig a nézőt, egészen az utolsó jelenetig, amikor is a barátja után vágyódó kisfiúra ráereszkedik az álombéli koporsó fedele.