Jámbor Gyula, Nyugati Jelen
Az aradi vértanúk témáját a művészet, irodalom – csak abból kiindulva, amit e cikk írója ismer – nagyon sokszor feldolgozta. Ismeretei szerint azonban – amit az Aradi Kamaraszínház közleménye is alátámaszt – táncjáték formájában még sohasem jelenítették meg – mostanig. S a 13 című előadáshoz kétségtelenül művészi bátorság kell – egyrészt mert járatlan útról van szó, másrészt meg azért, mert furcsa és szokatlan, hogy egy tragikus (bár, nem mellesleg, rendkívül felemelő, magyar) történelmi eseményt táncban jelenítsenek meg. A tánc kifejezőeszközeinek értelmezésében járatlan, de legalábbis igen kevéssé járatos néző (a krónikás, sajnos, ebbe a kategóriába tartozik) mégis jól megérti a darab mondanivalóját és üzenetét, még ha nem is tudna minden jelenetet szó szerint pontosan szavakra lefordítani. (…) Nem állítom – magamból kiindulva –, hogy a néző minden egyes jelenet jelentését szavakban tökéletesen pontosan megfogalmazhatóan el tudná mesélni. De talán nem is ez a fontos. A lényeg az összbenyomás: megértettük, hogy miről szól, mit akar közvetíteni, tudasítani ez az előadás, amelynek nagy – megérdemelt – sikert jósolunk az összmagyar, a 13-ak üzenetét értő nyelvterületen.