Lovak az ablakban aradi kamara

Írva : 2011 december 20

az aradi kamaraszínház tegnap duplázott, két előadást mutatott be. hogy csinálják? hogy csinálják, hogy mindig jól csinálják? eddig is ezt gondoltam, de most még inkább, az aradi kamara az összes jövőbeli előadásán számíthat rám a nézőtéren. bármikor.

van egy férfi és van egy nő.
a férfi az első jelenetben fiú, a
másodikban apa, a harmadikban férj. a nő
ehhez képest.

ez a ló rám néz. aki rám néz, vajon lát
engem?

egy férfinak nem szabad morzsálni. nedves
törölközőt nem szabad összehajtani, mert
büdös lesz. a kiskanalat szárazra kell
törölni, mert megrozsdásodik. nagyon
fontos, hogy a te kiskanalad a lehető
legkésőbb rozsdásodjon meg.

egy kétségbeesett anya mondatai a
háborúba készülő fiához. melyik háborúba?
mindegy. a történelem háborúk sora, a
férfiak mindig elmennek, az asszonyok
mindig aggódva otthon maradnak.

az anya monológja mellett párhuzamosan fut
a fiáé, elbeszélnek egymás mellett, míg az
anya gondosan becsomagol a fia bőröndjébe,
a gyerek néz ki az ablakon, és bámulja a
piros lovat fekete foltokkal.

a pénzt ne tartsd egy helyen, tedd zsebre.
anyám a zsebeim le vannak varrva.

az ablakon át kapcsolatba léphetünk a
valósággal.

aztán a fiú elmegy.
később  az anyát meglátogatja egy
férfi, aki hírt hoz, de ő büszke magára,
mert ő tudja a legrosszabb híreket is
tapintatosan átadni.  miközben a fiúról
beszél, az anya szinte önkívületben a
morzsát szedegeti a földről. egy férfi
sosem morzsál.

és az ingujja?
az
fel volt tűrve.

ez ő!

oroszlánként harcolt?
nem adtunk neki fegyvert, nem jutott el
odáig, hogy harcoljon.
nagyon jól állt vigyázzban. ebben a
helyzetben nagyon jól tudott pihenni.

milyen víz ez? ez fekete! hogy tud ebből a
fekete vízből inni?

nem iszom meg, csak hallgatom.
a faimmal hallgattuk és ilyenkor
nagyon közel éreztük magunkat egymáshoz.

ki ölhette őt meg békeidőben?
egy ló, egy piros ló.

és már egy másik háború, egy másik
történet, egy férfi és egy nő,
egy  lány és egy apa, az apa
tolószékben, nem akar aludni, mert akkor
petyhüdt lesz a bőre – ha nem alszom, akkor
időt nyerek.

a lánynak van neve, izabell,
az apja meg akarja tanítani úszni, meg kell
innod az egész pohárral a vizet, csak úgy
tudhatod meg, mennyi benne a levegő. és
izabell megtanult úszni.

és megint jön az a férfi, hogy elmondja az
apja a csatából ugyan megmenekült, de a
visszafelé úton elvesztette az eszét, mert
ő volt az egyetlen, aki megmenekült.

az én apám olyan jó ember volt, hogy szinte
nincs is róla emlékem. néha sétált az
esőben, de olyankor a ruhái sosem lettek
vizesek.

és aztán ott van a harmadik történet,

a nő várandós, a férje megőrült,
a nő odaadóan rohangál a nagy pocakjával,
kirakja az edényeket a tálalóból, visszarakja,
ide visz, oda visz alázatosan, fejet lehajtva,
mindezt a férje pattogó parancsaira,

de a nő
szereti hansot, és megtesz neki mindent,
mert hans a gyereke apja,

és aztán hans
elmegy

és jön a férfi, hogy elmondja a nőnek:
a férje meghalt a háborúban,

hősként halt meg?
hát így is lehet mondani
az ellenség megrettent
és ő megrettent és elesett
és az övéi – azok eltaposták
elhoztam a bakancsokat
tízezer
tízezer bakancsot
amik agyontaposták
a férjének a sírja a bakancsok talpa
a bakancsokat meg kell mosni és ki kell fényezni – mondja a férfi

és én? és én mit csináljak? – kérdezi a nő

(webnapló, thealter.hu)