Ujj János – Heti Új Szó
Krimit ígérő cím, de korántsem az. Közönségcsalogatónak viszont jó. Csakhogy sokkal komolyabb tartalmú, mélyebb témát feszeget, mint egy „egyszerű” gyilkosság. (A mai, erőszakkal teli világunkban már egy gyilkosságot is lehet „egyszerű” jelzővel illetni!)
Nem volt alkalmam beszélgetni fiatalokkal a darabról annak megtekintése után, de azt hiszem, az 1989 után felnőtt hazai generáció túlnyomó többsége Visky András Megöltem az anyámat című „identitásjátékát” biztosan a fikció kategóriába sorolja. Mert (szerencsére) sohasem kellett szembesülnie olyan intézményesített kiszolgáltatottsággal, mint a darab főhőse, Bernadett, alias Griguca Irén, valamint barátja, Csipesz a Ceausescu korszakban.
Elsősorban a két (megnevezett!) romániai gyermekotthonban, ahol a „nevelők” az egész rendszerre jellemző brutális módszerekkel fegyelmezik a renitenskedő kiskorúakat. (Sokan fel sem tételeznek ennyi gonoszságot a pedagógusok részéről!) Szinte sokkoló a nyelvcsipesz alkalmazása azokkal szemben, akik az intézetben szót mernek emelni valamiért. E büntetés letöltése közben a gyermekek nyelvére (olykor egész napra!) egy csipeszt helyeztek, hogy ne tudjanak beszélni, enni. Miközben a kirótt büntetést töltik, Csipesz (csipesszel a nyelvén) kifejti a leánykának saját világnézetét az általa kitalált Soha-országról, amolyan álomvilágról, amely aztán többször is szóba kerül a darab folyamán.
Nem fikció a szökési kísérlet részletezése sem. Az 1980-as években történt meg az eset a jugoszláv határ közelében, amikor a román belügyisek géppuskatüzet nyitottak egy autóbusz utasaira. A román politikai rendőrség igyekezett eltitkolni a mészárlást. A hír csak kiszivárgott, majd 1989 után feltárták annak részleteit, még dokumentumfilm is készült róla. (A gyilkosokat senki nem vonta felelősségre!) Ebben az esztelen retorzióban halt meg Csipesz is, aki aztán a darabban Bernadett tudatalattijában jelenik meg állandó tanácsadójaként.
A 17 jelenetből álló színmű második részében, immár 1990 után, az intézetből szabadult leány próbálkozik megkeresni valódi anyját. Végül megtalálja a kolduló cigányasszonyt, aki eldobta magától, ezért büntetésből meg akarja ölni. Innen a darab címe. A valódi gyilkosságra valószínűleg nem kerül sor, a szerző inkább azt szeretné jelezni, hogy Bernadett leszámol előéletével. (Más magyarázat is elfogadható!)
Az Aradi Kamaraszínház az őszi évad harmadik saját produkcióját mutatta be a múlt héten a Bábszínházban, a szerző rendezésében. A színművészeti egyetem tanára főiskolai hallgatókkal dolgozott együtt, a zeneszerző Visky Péter, a dramaturg Deák Katalin, a koreográfus Zsíros Linda is az, teret nyitva nekik az önálló munkához, lehetőséget adva a kísérletezéshez. Ebből született meg a dinamikus, mindvégig feszültséggel teli másfél órás előadás.
A darab két szereplője nagyon jó teljesítményt nyújtott. Molnár Margit intézeti szürke leánykája hiteles. Elhisszük, hogy a sors számára csak pofonokat tartogatott. Bernadett szerepében néhány felejthetetlen jelenettel ajándékozta meg a közönséget. Ez egyikben Csipesznek meséli igen szemléletesen, miként játszott vele színházat az őt örökbe fogadni szándékozó izraeli hölgy (hol édesanyának, hol Klári néninek szólíttatja magát, aszerint, hogy éppen van-e férfikapcsolata vagy nincs), valamint annak filmrendező (?) barátja. A másik ilyen jelenet a securitátésok sortüzének hatásos felelevenítése.
Harsányi Attila alakításairól annyi jót írtam ebben az idényben is, hogy azt überelni nem tudom. Ezúttal nem ő áll a darab középpontjában, nem az általa alakított figura a darab kulcsfigurája. Mindvégig megbízható partnere Molnár Margitnak, nagyon jól alakítja az intézeti vagányt, de a szebbre-jobbra vágyódó nagykamasz szerelmest is. (Lásd filozófiai eszmefuttatását a Soha-országról!)