A Rudolf Hess tízparancsolata, Harsányi Attila zseniális játékával, Victor Scoradet rende-
zésében a legnagyobb magyar monodrámák sorába lépett. Nincs ekkora töltet a spanyol
Rodrigo García darabjában, de a fantasztikus színész karizmatikus személyisége erőtelje-
sen hatványozza a lehetőségeket.
A piros bohócorros kikiáltó zsonglőri ügyességgel csábítja a nézőket a hamburger-újdon-
ság promóciós kóstolójára. Engedelmesen be is állunk az ingatag pulthoz és vezényszóra
versenyt majszoljuk a bizonytalan állagú csemegét. Persze, van, aki renitens: Tibor példá-
ul nem eszi a salátát! Meg is kapja a magáét, az őt csipkelődő megjegyzések az egész es-
tét végigkísérik…
Hamar kiderül, hogy hősünk hajléktalan, akit Ronald papagály jóstehetségével sem tud ki-
emelkedni a nyomorból. Színes kuckójából előóvakodik, majonézzel, ketchup-pel képeket
festeget, ám a reménytelenség végzetes kalodába zárja. Harsányi Attila végtelen ötle-
tességgel, a hiteles színpadi létezés elemi szuggesztiójával teszi végig érdekessé a cselek-
ményszegény drámát. Sistergő deklamációja, eleven arcjátéka, pantomimes mozgásai per-
manens izgalomban tartja a közönséget, keserű humora, az erősködő vidámkodás azonban
észrevétlenül komorodik tragikussá. A furnérbódé bábszínpadi függönyei között, mohón
falja azt a bizonyos McDonald’s újdonságot, egyre lassabban, egyre nehezebben, torkán
akad az utolsó falat, vergődő arca összerándul, szemében a kétségbeesés végső könnyei:
egy nagy színész megrázóan katartikus nagy fináléja.