nyemcsok éva eső – THEALTER blog
“én már senkiben nem hiszek
emlékszel-e még a színházra
mi ennek az értelme
emlékszel még grotowskira
pina bauschra
gondolkodj
mindannyian pénzt kaptak ezért
mind
mind
én már senkiben sem hiszek
minden pénzért csinálsz”
McDestiny.
végzethamburger.
ebből kaptunk kóstolót harsányi attila jóvoltából.
a szerző, rodrigo garcía argentinában született, Madridban új hazára talált.
elismerése jeléül kitalált egy színházhamburgert – a közönség meg is ette.
a darab globalizáció-, hatalom-, amerika- és hamburgerellenes, a főszereplő bohóc pedig rigolyás, összeférhetetlen, érzékeny, képtelen beilleszkedni és képtelen másokat elfogadni, minden sarkon júdást lát, aki elárulja és átveri. fél az emberektől, fél ettől a világtól.-
nem csoda, hogy konténerben lakik.
maradékot eszik, szükségét a konténer oldalánál végzi.
a darab globalizáció-, hatalom-, amerika- és hamburgerellenes, a szerző, rodrigo
garcia jól odamondogat.
csak van-e, aki meghallja?
a globalizáció diszkrét bája, hogy berlinben, londonban és new yorkban ugyan azt csinálják a 10 éves kisfiúk: hamburgert esznek egy gyorsétteremben az apukájukkal.
gyorsétterembe járni és ott enni divat és státuszszimbólum, az új hamburgereket mindenki zabálja, ellenvélemény nincs. 6milliárd boldog fogyasztó csak nem tévedhet!
az ember, aki nem eszik salátát – ha felkínálsz az embereknek egy ilyen beszédtémát, amely egyetlen egy agysejtet sem képes megmozgatni, órákig fognak erről fecsegni – mondja Ronald McDonald, a bohóc enyhe lenézéssel. majd hozzáteszi: senkinek semmi oka, hogy egész életében alátámassza a rögeszméit.
a monológ közben kirajzolódik a kis rodrigó szegényes élete, tízévesen nem rajzfilmet nézve heverészik a tévé előtt, hanem vagy az apjának segít a hentesüzletben, vagy a legvonzóbb argentin színésznőt nézve a tévében maszturbál.
ronald mcdonald nem átall koldulni sem, hiszen hatos kategóriás színészként nincs nagyon pénze – a közönség ad is neki némi aprót.
a szerző kiáltványa védelmébe veszi a sebezhető, bántalmazott társadalmi csoportokat: a nőket, a gyerekeket, a feketéket, akik nem ütnek vissza. ronald mcdonald különös bosszút forral: megmérgezi a gyerekek hepi míljét, egérmérget akar belerakni. szerinte még mindig jobb a gyerekeknek, ha meghalnak, mintha gyorséttermi ételtől mérgezett aggyal élik le az életüket.
egyik döbbenetből a másikba esünk, ki hinné a mindig mosolygós bohócról, hogy gyilkosságot forral, abból is tömegeset?
de végül mégsem a gyerekeket mérgezi meg. ő maga eszi meg a hamburgert zokogva, közben könyörögve néz a közönségre:
“de ha sikerül ugye
akkor kapok egy kólát?”