23. THEALTER, Szeged / Finálé
revizoronline.hu – Jászay Tamás
Mármint a színház jön szembe, akkor is, ha nem figyelünk, de ez a kilencnaposra nyújtott hét éppen arról szólt, hogy nézni, látni, figyelni lehet, szabad, sőt kell.
…
De most már tényleg vissza a záró naphoz és a főprogramokhoz, vagyis a Régi Zsinagóga két utolsó előadásához. Az Aradi Kamaraszínház, a Békéscsabai Jókai Színház és a szegedi MASZK Egyesület koprodukciójában megvalósult Tündérit az teszi rokonszenvessé, hogy ellenáll a kísértésnek, amikor nem akar több lenni annál, ami, vagyis egy kellemes, szigorúan korhatáros(nak kiplakátolt) színházi este. A kortárs román drámaírónő, Theo Herghelegiu darabjához alcímként illesztett műfaji definíció pontos: tényleg minimál-szürreál musicalt látunk, annak minden kötelezően megjelenített vagy elképzelt kellékével együtt.
Tapasztó Ernő rendező finoman ironizál azon, hogy az alapszituáció nyíltan becketti ihletésű: két, másként gyermeteg férfi bezárva valahol, valamikor. Maguk sem tudják, miért és hogyan keveredtek ebbe a nekünk vicces, nekik tragikus helyzetbe. Amikor a meneküléssel kapcsolatos mókás és trágár szócsörtéik végére érnek, észreveszik a térben fekvő igéző szépségű lányt, akit némi vívódás után tündérnek nyilvánítanak. A nem hétköznapi lényt nem átlagos módszerekkel keltik életre, ebben pedig fehérarcú zenebohócok is segítik őket. A vég kicsit bombasztikus, kicsit hatásvadász, de az egész azért nagyon szórakoztató.