jokaiszinhaz.hu – Kovács Attila
Valaki bezár egy ajtót, valaki ki akar jutni. Valaki hisz és valaki kétkedik. A szex felszabadít, de lehet, hogy fájni fog. Addig is álmodjunk könnyé váló sólymokról! Tündéri játék a Jókai Színházban létről, nem létről, bezártságról, szabadságról, álmokról és kételyekről Harsányi Attilával, Tege Antallal és Zsíros Lindával.
Két férfit bezártak egy szobába. Nem tudjuk ki, nem tudjuk miért. Ők sem tudják. Lehet, már meghaltak, lehet még nem. Lehet nem is két férfiról van szó, hanem csak egyről, csak éppen a jobbik és rosszabbik énjét is látjuk. Monológ két személyre. Ki akarnak jutni. Miért? Talán azért, mert az ajtó zárva van. Az előbb még nyitva volt, de most, hogy ki akarnak menni, már zárva. Elszalasztott lehetőség. Mit lehet tenni? Énekelnek. Arról, hogy valaki bezárt egy ajtót. Ezt többször, több nyelven is előadják. Csúnya szavakkal. Mert nagyon bezárták őket. S ilyenkor az ember csúnya szavakat használ. S ez ilyenkor helyénvaló. Ráadásul az egyiküknek pisálnia is kell! De hová? S különben is, mi lesz így velük? Ki segít rajtuk? Egy csoda? Dehát csodák nincsennek. Egy tündér? Dehát tündérek nem léteznek.
Vagy mégis? Mert jön egy nő. Egy halott nő. De lehet, hogy nem is halott, és lehet, hogy nem is nő. Lehet, hogy egy tündér vagy ufo. Túlvilági, valóságon túli lény. De csak ő segíthet. Ő adhat szabadulást. Szexszel. De az néha fáj. Főleg annak, aki nem hisz a tündérekben. De aki hisz, annak kinyílik az ajtó.
Vagy mégsem? Lehet, hogy az egész csak egy álom, és örökre ottragadunk önmagunkba zárva, ingünkön egy könnycseppekké vált sólyom soha fel nem száradó foltjával, aminek olyan a szaga, mint a szeretkezés utáni izzadtságé?
Theo Herghelegiu Tündéri című drámáját minimál szürreál musicelként vitte színre az Aradi Kamaraszínház, a Békéscsabai Jókai Színház és a szegedi Maszk egyesület, a darabor először a szegedi Thealter Nemzetközi Színházi fesztiválon láthatta a közönség. Békéscsabán a színpadon állították fel a néző- és játékteret, a vasfüggöny mögött. A különleges helyszín méginkább kiemelte a az előadás szürreális valóságát.
A színészek – Harsányi Attila, Tege Antal, Zsíros Linda – egy kereszt alakban felállított kifutón mozognak. Szabadságuk korlátozott, terük behatárolt. Mögöttük, fehér lepellel takarva, kétszemélyes zenekar (Borsos Pál és Éder Enikő) asszisztál, néha kilesve a függöny mögül.
A Tündéri egy szürreális játék arról, hogy egyszer végleg ránk zárnak majd egy ajtót. Ott maradunk pőrén önmagunkkal, önmagunkban. Helyzetkomikum a magányról, a létről és a nem létről. A két férfi Harsányi Attila és Tege Antal egymást kiegészítve játszák, táncolják, éneklik be a teret. Tege Antal a kétkedő fél, aki nem hisz a tündérekben. Harsányi Attila a kicsit suta, de a csodákban hinni akaró férfit játsza. A nőt – Zelda a tündér – Zsíros Linda formálja meg. Nincs könnyű dolga, hiszen többször magatehetetlen bábként rángatják, emelik, hurcolják. Egyszerre csábító és aszexuális. Nem evilági, a titkok tudója, tündér és szerető egyszemélyben.
A Tündérin nevetünk, mert tele van poénnal és a három színész kítűnően használ ki minden lehetőséget, látszik, jól érzik magukat a szerepükben, tökéletesen egymásra hangolódtak, és ez a közönségre is átsugárzik. A nevetés mögött azonban ott bujkál a torokszorító félelem a nagy ismeretlentől. Hiszen saját kételyeinkre ismerünk, önmagunk bezártságát, elveszettségét, hitét és hitetlenségét látjuk viszont a színpadon. A Tündérit rendező Tapasztó Ernő értő kézzel nyúlt a darabhoz. A humor csak eszköz a megfoghatatlan és megismerhetetlen valóságossá tételéhez. A Tündéri eredetileg prózai darab, telitalálat a megzenésítése. Az, hogy a dalok több nyelven hangzanak el, tovább fokozza a valóságtól való elrugaszkodás élményét. A zenekar Borsos Pál, Éder Enikő és a végén Cosmin Harbei pedig nemcsak passzív résztvevői az előadásnak.
A Tündérit 16 éven felülieknek ajálják, de nem a sokszor használt “b” és “k” betűs szavak miatt korhatáros. (A tizenévesek egy egyszerűbb számítógépes játékban több káromkodással találkoznak, mint amennyi a darabban elhangzik.) A Tündéri a magánytól és az elmúlástól való félelem megtapasztalása nélkül nem érthető, és inkább ezért kell a korhatár.
A Tündéri egy remekül összerakott előadás, nagyszerű színészekkel.