(Heti Új Szó, Temesvár)
Az Aradon, a korban szokatlan kegyetlenséggel kivégzett tizenhárom vértanú emléke sajátos megidézésének lehettek tanúi mindazok, akik a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Magyar Nőszövetség közös szervezésében, az Aradi Kamaraszínház, a békéscsabai Tabán Táncegyüttes és a szabadkai Juhász Zenekar által bemutatott táncjátékot megtekintették.Az Aradi Kamaraszínház igazgatója, Tapasztó Ernő és Farkas Tamás, a békéscsabai Tabán Néptáncegyüttes vezetője, Örökös Aranysarkantyús Táncos, a Népművészet Ifjú Mestere által rendezett produkciónak a tánc, fények és kitűnő élőzene ötvözésével sikerül a nézőben – akiről joggal feltételezhető, hogy kellően tájékozott az 1849. október 6-i aradi, számunkra gyászos történésekről, és ezért az allegóriákra és szimbólumokra alapozott képeket könnyen értelmezheti – az eseményhez kapcsolódó asszociációkat, érzéseket, hangulatokat és gondolatokat előidézni. Követve a történelmi valóságot a táncjátékban a rendező-koreográfus párosnak sikerül nézőközelbe hozni a birodalombeli és a balkáni népek vívódásait – e jelenetekben kitűnő alapnak bizonyul a zene! – egymással, és a homogenizálásra majd elnyomásra és kiszipolyozásra berendezkedő hatalommal, ugyanakkor az egyén és a társadalom a halálhoz való viszonyulását, illetve sikerült szinte kitapinthatóvá tenni a kivégzések rettenetét is –, mindezt rendkívül változatos, a környező népek gazdag ének- és táncvilága elemeinek felhasználásával, ugyanakkor a mozgásszínház elemeit felölelő, virtuóz, egyéni alakításokban is gazdag táncjátékkal.
A szomorú sorsú, arctalan tizenhárom alakja fölé Haynau, az aradi vérengzést elrendelő osztrák fővezér figurája tornyosodik, akit a békéscsabai Móricz Bence alakít. Az Aranysarkantyús Táncos címmel kitüntetett táncművész sikeresen formálja meg a különösen kegyetlen, a társadalmat gúzsbakötö, könyörtelen katonai vezetőt és a cinikus hóhért, akinek emberségéből nem futja még a holtakat megillető tiszteletre sem. Gál Nóra alakításában – akár a százhatvanhat évvel ezelőtti valóságos történetben – ezúttal is szerepet kap a produkcióban a Nő, azaz az édesanya, a hitves, a lánytestvér figuráit mintázza meg a művésznő, de szabad asszociációval élve, bár az előbbiektől eltérően nem egyértelműen, de egyszerre a Halált is megjelenülni véljük.
A történelmünk egyik legszomorúbb eseményét megidéző előadást hangsúlyosan erős látványvilág jellemzi, amelyet szerencsésen egészít ki a kitűnő élőzene és fénytechnika, illetve József Attila hexameterei közvetítnek megfontolásra méltó üzeneteket.