Vénusz nercben

Fordította: Várady Szabolcs

Vanda: Földesi Ágnes Villő
Tamás: Czitor Attila

Súgó - Ügyelő - Rendezőasszisztens: Kiss Kata

Rendezte: Tege Antal

Bemutató: 2019

A Békéscsabai Jókai Színház és az Aradi Kamaraszínház koprodukciója

David Ives: Vénusz nercben

színmű

18 éven felülieknek

 „Az eredeti Broadway-produkciót a Manhattan Theater Club mutatta be 2011. október 13-án a Samuel J. Friedman Színházban, Lynne Meadow művészeti igazgató és Barry Grove producer közreműködésével, Jon B. Platt, Scott Landis és a Classis Stage Company különleges engedélye alapján.”

(“Originally produced on Broadway by the Manhattan Theatre Club, Lynne Meadow, Artistic Director, Barry Grove, Executive Producer, by Special Arrangement with Jon B. Platt, Scott Landis and Classic Stage Company, at the Samuel J. Friedman Theatre on October 13, 2011.”)

A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre.

www.theatrum-mundi.hu

Színészpróbáló jutalomjáték zajlik a Jókai Színház művészbüféből raktárrá, majd szobaszínházzá  alakított intim terében. Egy szóként írják a helyiség nevét Intimtér. Névadója az intim játék rendezője, Tege Antal; az intimjátszók Czitor Attila és Földesi Ágnes Villő.

Thomas, a darabbéli fiatal, pályakezdő rendező-drámaíró igazi nőt keres tervezett előadása főszerepére. Végére érne éppen egy ismét hiábavaló válogatási napnak, ám felcsapódik az ajtó, s bepottyan rajta csapzottan, kék esőkabátban AZ IGAZI. Zárás után, előzetes bejelentkezés nélkül, de kidobhatatlanul. Muszáj próbára tenni, még ha csak a forgatókönyv első három oldalának erejéig is, ő azonban a titkos, teljes példánnyal a kezében libben a perzsaszőnyeg és egy kanapé alkotta színpadra. Első megszólalásra butuskának tetszik, aztán megcsillant némi mitológiai, szentírásbeli tájékozottságot is, végül pedig intellektusban jócskán fölébe kerekedik reménybeli rendezőjének; igaz, ekkor már rég nem casting túlórában utaznak, hanem a testi egybefonódást megelőző, gigászi szellemi párbajukat vívják.

A férfi, kezdetben igyekszik eltartani magától a szövegkönyvkönyv témáját: ő nem a szerző – mondja –, csak a változatíró, az osztrák Leopold von Sacher-Masoch klasszikus erotikus regényének színpadra alkalmazója, semmiképpen sem azonos tehát a regényhőssel, akinek naponta visszatérő édes álma az a kamaszkori megaláztatás, amikor nénikéje nyírfavesszőt hasított, s két cselédje segédletével sírásig ütötte, majd lábat csókolva kellett megköszönnie a nénike nercbundájára tett megjegyzése miatti büntetést. Nem áll gyanú fölött a nő sem: őt a nyaklánc helyett viselt nyakörve teszi furcsává. Emlék a prosti korszakából – veti oda, de letagadja menten, hogy ilyesféle élete lett volna valaha.

A darab magyarországi ősbemutatóját – Marton László rendezésében – a Pesti Színházban tartották, 2012 novemberében. Azóta tudjuk, mestermű a szöveg, s nemkülönben az Várady Szabolcs fordítása is. A nyelvi architektúra kiadja a történet feszültséghajlatait, megóvva a rendezőt a félreértés vétkétől, vagy a képzelete önös burjánzásától. Tege Antal személyiséggeometriai ábrát készített: felrajzolt negyvennél valamennyivel több karaktert, jelezve, hogy az egyik típusból a másikba való átlépés folyamatában is keletkezhet egy-egy ideiglenes karakterképződmény. Nehéz tetten érni például Tamást (Thomas), mikor-hányszor tolódik háttérbe fejében az ideális hősnőjét kereső rendező, s zuhan szerelembe a férfi. Olyan ez a mi Tamásunk, mint Madách Ádámja, azzal a nem csekély különbséggel, hogy az ő Évája – Vandája – kettős lényegű: a vénuszi lelkében kvártélyban él Lucifer. 14 Színben, történelemként kifejtett (explicit) sorsváltozatok Madáchnál; David Ives művében kifejtetlen (implicit) érzékvihar: két emberbe sűrített össz-embertalány: ott az extenzív, itt az intenzív totalitás.

Czitor és Földesi a jelenbéli lényegük eredőjét, a fogantatásuk és a nevelkedésük titkait igyekeznek partnerükben felfedezni, s közben a magukéit homályban tartani. Földesi Vandája apró, felajzóan várakoztató gesztusokkal forgatja ki a férfit a munkaadói szerepéből: éber, figyelmes, résen van, fortélyos, ami közben látszatra óvatlan, bámész, engedékeny, hiszékeny. Hiába ragaszkodna a rendező az eredeti feladathoz, az első három oldal eljátszásához; a hatalmas sporttáskájából előkerülnek a teljes példány fordulathozó kellékei, sőt maga a ronggyá olvasott regényeredeti is. Előkerül mindenekelőtt Vanda fehér kosztümje, Kiss Katajelmeztervező remeke. A modern romantikával szabott-varrott, csipkézett, ejtett-domborított, deréktól hátul-cipzáras darab arisztokratikusan incselkedő. Régiessége a XIX. századi cselekménysíkra utal, s külön öröm látni, ahogyan a fiatal színésznő viseli: hol illedelmes benne, hol frivol, hol a holmi nyűgét játssza el, ha éppen vetkőzni akar, vagy átbújni abba a VIP-strichelő öltözékbe, amelyből inkább a luciferi énje villog elő. A darabbéli darabban megidézett évszázad fölveti – a szereplők szavaiban is – a freudista dramaturgia vádját: mintha viszonos pszichoanalízisben leledzenének az egymásnak feszülők? Ugyan! A nem a túlolvasottságáról híres Sigmund Freudot Karl Jung figyelmeztette többször, hogy a freudizmus – elsőként lejegyzett formájában – antik lelemény, íratlan voltában pedig egyidős az emberrel. Az óvatos duhajként adagolt belemenősségnek a Vénusz nercben által megidézett formája – a békéscsabai körülményekre hasonlítóan –, pedig inkább a klasszicizmus hamuja alatt felparázsló alternatív romantika. Műkedvelő arisztokrata hölgyek (egy-egy főúr vagy hivatásos színész bevonásával) tartottak zártkörű előadásokat a francia kastélyszínházakban és azok intim melléktereiben, kizárólag a királynak, illetve az őket közvetlenül kiszolgáló aljanépnek, éppen úgy téve ki próbának magukat, mint Vanda és Tamás.

Az úrnő megkísérli férfiként átélni azt a testi-lelki fájdalmat, amit az oktalan veréssel a szolgájára mér, de itt nem áll meg: úrnőt játszat a feminin férfival, s abban leli kéjét, hogy vele gyötörteti magát. Az erőfölény és az erőnek alávetettség – a szadizmus, a mazochizmus vagy a szado-mazochizmus – gyönyöre. A szerep-cserevariációk köre bezárul. Thomas/Tamás már-már karnyújtásnyira érzi a szereppel azonos lényegű jelentkezőt, tehát a személyes vágyakozásainak mindenben megfelelő nőt, amikor az, Aphroditénak kiáltva ki magát, dühödten elrohan. Úgy éri a bizarr coming out, mint Ádámot Éva terhessége. Ül a színpad szélén magába roskadva, oly mozdulatlanul, hogy hihetnénk: akkor szenderedett el, ami után a mindjárt indulok mondatával felhívta a menyasszonyát: a casting álom volt csupán. Hihetnénk, de nem hisszük. Inkább együtt Tamással azt, hogy az ajtó mindjárt résre nyílik, s a résen át Vanda, Vandaként visszatér.

Impulzív előadás. A rendező a színészei által sugárzott, szösszenetnyi, leheletfinom, észrevétlen impulzusok révén, a nézők képzeletébe szervezi ki a pornográfiát. A két színész egyetlen hamis hang vagy defektes gesztus nélkül játssza végig a partitúrát, úgy hogy közben megajándékoznak a szövegen-instrukción felüli csodával, a színészetük és a személyiségük varázsával. Múlhatatlan nyomot hagyó színházi este.

Balogh Tibor szerző / szerkesztő