Tóték: a megfagyott ember tekintete a hátunkban

Próbanapló

Fekete Réka

Az Őrnagy magában hisz, az általa teremtett rendben.
Tót a világban hisz, amelyben minden a helyén van, semmihez sem kell hozzányúlni.
Ágika rajongásának mindig tárgya kell, hogy legyen.
Ez a rajongás nem egy kilépési lehetőség a világba.
Világszerelem. Okos, mint a nap. Ő a világot rajongással szereti, nincsenek hátsó szándékai.
Gyula a főszereplő. Ő, aki meg sem jelenik a darabban.
Az Őrnagynak nincsen neve. Ő a kedves Őrnagy úr.
Mariska az aggódó anya, aki mindent a jó helyén szeretne tudni, bármilyen kompromisszumra hajlandó.
A postás az istenek képviselője, aki beleavatkozik az emberek életébe – ő a vak jós. Félnótás, vagyis vajákos, aki megmondja a jövőt. Milyen hírek érkeznek a faluba? Át vannak verve az emberek a sors által, át vagyunk verve. Folyamatosan. A postás szerepe ebben a verzióban majdnem moderátorrá avanzsálódik. A hatalom képviselője: Magyar Királyi Posta. Bizonyos híreket elmond, másokat nem. Közhelyszerűen teszi, mert a jó híreket elmondja, a rosszakat elhallgatja.

Van-e ebben a darabban őrült? Mindenki az? Vagy senki sem az?

Ezek a figurák nem groteszkjei valaminek. A határon menetelnek, ahol megjelenik a groteszk, letérnek a realista útról, de nem bolyongnak abszurd alakok között.

A legtöbb változás Tóttal történik. Ő ferdül, tompul, bonyolódik a legtöbbet, ő köti a legtöbb kompromisszumot. Jelentésileg a darab Tóté, viszont az Őrnagy sikerszerepe rejlik benne.

Ritmus. Csend. Szünet. Színpadi idő. A figurák ikonikus összerendeződése és szétválása. Szépia világ. Bebarnult, megroskadt, ellebegő képek mindig az emberekből összerakva. Megszületik valami, egy csoport, Laokoón csoportok születnek, ez a büntetésük, hogy szobrokká válnak a saját világukban. Nincs menekvés számukra.

A teljes próbanapló a 7ora7.hu -n olvasható.